Az álomban az a szép, hogy olyanokkal is együtt lehetünk, akik már rég nincsenek közöttünk.
Ma Mariann nénivel álmodtam. Fölébredtem és rájöttem, milyen jó, ha tiszteljük a régi tárgyakat és emlékeket, amik azoktól maradtak ránk, akiket nagyon szerettünk.
Egy szekrény, amit évtizedeken át használtak, s most nálunk szolgál tovább, tányérok, melyek még ünnepibbé teszik az ünnepeinket, és a sok egyéb apróság között a bálozó kesztyűk.
Sajnáltam volna őket a fiók mélyére száműzni. Így mindennap láthatjuk.
Csak egy képkeret kellett hozzá, és felébresztettük őket több, mint ötven éves "Csipkerózsika"- álmukból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése